Magazine: Ecetes koktélok

Nem elírás, és nem is romlott mixekről beszélünk – új irányzatról van szó, méghozzá nem légből kapottról. Egy, a gyarmati időkből származó kevert italfajta újraéledése számít újdonságnak a fejlett koktélkultúrájú amerikai báréletben, a 20. század elején „kihalt” shrubé.

De kezdjük az elején! A shrub perzsa szó, citrusos szirupot jelent, azaz az ital „ősében” szó sem volt ecetről. Igen ám, de míg Perzsiában volt citrom és narancs, más országokban nem. Így e frissítőkben a citrusok savasságát az ecet pótolta. Aztán amikor már könnyebb lett a gyümölcshöz a világ más tájain is hozzájutni, inkább azt kezdték el használni a mixerek.

Aki kóstolt már minőségi balzsameceteket, különösen a fűszerezetteket, annak aligha kell magyarázni, milyen bonyolult ízeket tud produkálni ez az alapanyag. Nos, valahogy így kell elképzelni a shrubok ízvilágát is. A rendszerint gyümölcs alapú szirupokhoz ecetet kevernek, ami legtöbbször a gyümölcs levéből, vagy a tervezett koktél másik hozzávalójából (például ciderből) készül, ez kerül a végtermékbe.

Készen is kaphatók a mixeléshez használható ecetek, például a mézborecet, amihez a mézet az Utah-hegységi Rocky Moutainben gyűjtik, vagy a mexikói banánecet, amit túlérett gyümölcsből erjesztenek.

Magától értetődik, alkoholmentes italok ízesítője is lehet az ecet. A fentiek alapján nem meglepő, hogy vízzel hígítható sűrítményként, azaz szörpként is használják az ecetes szirupokat. Az oregoni PokPok étterem „iható ecete” már kiskereskedelemben is kapható, 4 különféle ízben is. A New York-i Astoria szálló Queens Kickshaw nevű étterme már jó ideje nem vásárol céklát savanyúságként: az egyik népszerű salátájukhoz maguk savanyítják az édeskés zöldséget, a levéből pedig egy ma már specialitásukként kezelt üdítőitalt készítenek